Magyar szerkezettár
🪄
ütött
ütött[Pst.NDef.3Sg]

üt ts (és tn) ige
1. (tn is ) erős lendülettel, keményen hozzáér valakihez, valamihez.az asztalra üt | (tn is ) így fájdalmat okoz. üti a lovat; fejbe üt valakit;valakinek a körmére üta szájára üt | (tn is ) támad, bánt valakit. ha teheti, üt rajta egyet.
2.lovaggá üt valakit
3. erőteljesen valamihez érint. a pohárhoz üti a gyűrűjét. | vmely testrészével valamibe ütközik. kőbe ütötte a lábát. | ▸ ütik a kártyát
4. sp is (vmely eszközzel) megütve elröpít, vhova juttat. a kapuba üti a labdát. | ját <tekében bábot> eltalál, feldönt. kilencet ütött.
5. lendületes mozdulattal valamibe, valaminek a felületére juttat valamit úgy, hogy ott maradjon. szeget üt a falba; pecsétet üt valamire;csapra üti a hordót
6. <ütőhangszert> megszólaltat. üti a dobot. | zene <ütemet> szabályos koppantásokkal, kézmozdulatokkal jelez. üti a taktust. | <óra időpontot> hangosan jelez. ötöt ütött. | (t. n.) ▸ ütött az óra
7. tn <villám> belecsap valakibe, valamibe. | <kif-ekben.> guta szél üt valakit, valamit | ▸ üsse a mennykő part a patvar!
8. tn ▸ mi ütött belé hozzá?
9. tn nép biz hirtelen érzékel valamit. bűz ütött az orrába.
10.valami üti a markát, tenyerét
11. tn ▸ rajtunk üt
12. <nyílást> ütve létrehoz. rést, léket üt valamin; sebet üt valakin.
13. <kif-ekben.> olajat üttojást üt valamibe, valamire
14. <kif-ekben:> (gyorsan) létesít, rendez, kelt. sátort, tábort üt; zajt üt;pártot üt valaki ellen
15. (t. n. is ) ját kártyában: <ütőkártya> a szabályok szerint magával visz vmely kisebb értékű lapot. az ász minden lapot üt. | (t. n. is ) sp sakkban: lépéskor az ellenfél bábját a tábláról leveszi és a saját bábját a megüresedett mezőre teszi.
16. biz nincs összhangban valamivel, nem illik hozzá. ezek a színek ütik egymást.
17. tn ▸ valakire üt
[?fgr ]

ött[Pst.NDef.3Sg]
____________________
hozzá
I. szjeles hsz
1. valaki, valami mellé, közvetlen közelébe. odalépett hozzá. | ▸ hozzám!
2. <közlésről szólva:> a szóban forgó személyhez intézve a szavakat. hozzád beszélek.
3. a szóban forgó dologgal kapcs., reá vonatk. mit szólsz hozzá? | ▸ elég az hozzá
4. a szóban forgó dologhoz kiegészítésül. vett egy táskát, és hozzá egy kesztyűt is.
5. biz ráadásul, sőt mit több. levizsgázott, hozzá (még) kitűnően.
6. <vonzatként.> ért hozzá; hasonlít hozzá; nincs hozzá fogható.
7.isten hozzád!
II. ik
1. a szóban forgó személyhez, dologhoz, azt érintve. hozzáfér, hozzátapad.
2. valakivel, valamivel összhangba kerülve, ahhoz alkalmazkodva. hozzászokik.
3. a szóban forgó dolgot kiegészítve. hozzákever, hozzáolvas.
4. tevékenységét a szóban forgó dolog megkezdésére irányítva. hozzálát.
[ fgr tőből]
..........
hozzá
ő-hoz[3Sg]

ő1 fn
1. az ö hang hosszú párja.
2. ennek írásjegye (ő, ő).
ő2
I. 3. sz-ű sznévm (rendsz. érzelmileg színezett m-ban v. szembeállítás, kiemelés esetén).
1. az ismert, említett személy, es. állat, dolog. te velem jössz, ő itt marad. | az a személy, akire a beszélő gondol, de megnevezni nem akarja. hátha ő is ott lesz!
2.őket két cicája van, nagyon szereti őket.
3. (birt jelzőként, egysz. 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt) a hozzá tartozó, a birtokában levő. az ő fia is itt van.
4. (birt jelzőként, tbsz 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt, ők h.) a hozzájuk tartozó, birtokukban levő. az ő házuk.
II. fn (csak egysz-ban, gyak. nagybetűvel) az, akibe a beszélő v. az illető személy szerelmes. a nagy ő.
[ fgr ]

-hoz

[3Sg]
____________________
belé
ő-ba/-be[3Sg]

ő1 fn
1. az ö hang hosszú párja.
2. ennek írásjegye (ő, ő).
ő2
I. 3. sz-ű sznévm (rendsz. érzelmileg színezett m-ban v. szembeállítás, kiemelés esetén).
1. az ismert, említett személy, es. állat, dolog. te velem jössz, ő itt marad. | az a személy, akire a beszélő gondol, de megnevezni nem akarja. hátha ő is ott lesz!
2.őket két cicája van, nagyon szereti őket.
3. (birt jelzőként, egysz. 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt) a hozzá tartozó, a birtokában levő. az ő fia is itt van.
4. (birt jelzőként, tbsz 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt, ők h.) a hozzájuk tartozó, birtokukban levő. az ő házuk.
II. fn (csak egysz-ban, gyak. nagybetűvel) az, akibe a beszélő v. az illető személy szerelmes. a nagy ő.
[ fgr ]

-ba/-be

[3Sg]
PÉLDÁK #1
  1. asztal (szótár)
  2. asztalos (szótár)
  3. asztalokra (toldalékolt, 3 konstrukció)
  4. faasztal (összetett, 2 konstrukció)
  5. asztalfiókba (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
  6. fehér asztal (szótár, többszavas, folytonos)
  7. sárga asztal (azonos forma, 2 konstrukció)
  8. fehér asztal mellett (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
PÉLDÁK #2
  1. avokádó (van/van, azonos, nagy)
  2. fűbe harap (nincs/van, konstrukció)
  3. fűbe (nincs/van, 2 konstrukció, -ba/-be)
  4. (van/van, konstrukciók kiemelve önálló szócikké)
  5. aki fűbe harap (nincs/van, szöveg részeként)
  6. nem harapott fűbe (nincs/van, ragozva, más szórenddel)
  7. füvet harap (nincs/van, 3 konstrukció)
PÉLDÁK #3
  1. a tanár részt vesz az akcióban (igés konstrukció)
  2. a tanár kenyeret vesz az üzletben (azonos forma)
  1. alapító tagokos gyerek
  1. az alapító tag részt vesz az akcióban (két többszavas konstrukció)
  2. az okos gyerek részt vesz az akcióban (egy többszavas konstrukció)
  1. a tanár részt vett az akcióban (múlt idő)
  2. a tanár vesz részt az akcióban (szórend)
  3. a tanár vesz az akcióban részt (szórend)
  4. a tanár részt vesz a munkában (más elem)
  5. a tanár kollégáival részt vesz az akcióban (plusz bővítmény)
PÉLDÁK #4
Kapcsolat • szerkezettar@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2024